„E képek egyszerre emberi és kordokumentumok. Múltat, jelent őrző, hitelesítő - s az erre épülő jövőnek is emberi alapját adó - művészi igényű alkotások.” Néhai Lázár Imre polgármester így írt Szabó Miklós fotóművész és -riporter alkotásairól, akinek születése 80. évfordulója alkalmából rendeztek kiállítást az „Én városom Hajdúböszörmény” címmel.
A tárlatot október 27-én nyitották meg a művelődési központ Hajdúsági Galériájában. Az eseményhez kapcsolódóan ugyanezzel a címmel egy katalógus is megjelent, melyben néhai Szabó Miklós fotói mellett, többek között a következő gondolatok olvashatóak. „Ha a valóság hű megörökítéséről van szó, a dokumentarista fotográfiát a képalkotás legközelebbi formájának tartják. Szabó Miklós azonban több volt, mint az adott pillanat passzív megfigyelője, egyéni megérzéseivel és egyszerű megoldásaival fényképein keresztül arra kért bennünket, hogy ismerjük meg a Hajdúságot, nézzük meg közelről azt, ami a legközelebb állt hozzá: az embereket és a tájat, amelyben élt”. A tárlat megnyitóján H. Fehér Ildikó szerkesztő-riporter elöljáróban elmondta, hogy a kiállítást a Hajdúsági Múzeum hívta életre az önkormányzat és a Szabadhajdú Nonprofit Kft. közreműködésével, és az egykori fotóművész családjának segítségével. Ennek az együttműködésnek célja, Szabó Miklós hagyatékának a gondozása, közkinccsé tétele, szellemiségének méltó megjelenítése, és a művész örökségének megőrzése. A bevezető gondolatok után a zeneiskola tanárának, Kapusi Saroltának és Kiss Eszternek a műsorát hallgathatták meg a résztvevők, majd a megjelenteket Bertalan Imre, a Szabadhajdú Közhasznú Nonprofit Kft. ügyvezetője köszöntötte, aki úgy fogalmazott, nagy örömére szolgál, hogy az önkormányzat jelenleg is, és korábban is kiemelt jelentőséget, fontos szerepet tulajdonított és tulajdonít a városi események, ünnepségek megfelelő megörökítésének és archiválásának. Ezek az értékek így megőrződnek az utókornak. Tavaly év elején kezdődött el az a közös munka, amelynek eredménye ez a csodálatos tárlat. Az ügyvezető külön tisztelettel szólt Szabó Miklós családjáról, az önkormányzatról és a Hajdúsági Múzeum munkatársairól. Külön kiemelve Horváth Tamás fotóművész munkásságát. Ezt követően Leleszné Sveda Klára, az Oktatási és Művelődési Bizottság alelnöke ajánlotta a tárlatot a nagyközönség figyelmébe. Az alelnök szólt Szabó Miklós életéről és pályájáról. Többek között elhangzott, hogy szülei féltő gondoskodással, nagy-nagy szeretetben nevelték a családba harmadikként érkező, de a testvérek korai halála miatt mégis egyetlen gyermeküket. Édesapja, Szabó Zoltán köztiszteletben álló kereskedő volt Hajdúböszörményben. Az államosítás után, a város ügyvédi irodájában pénztárosként dolgozott. Édesanyja, Székely Erzsébet kitűnő háziasszonyként vezette a háztartást. A fotóművész az Egri Tanárképző főiskolán szerzett diplomát. Ezt követően közel negyven évig tanított a Bethlen-iskolában, ahol igazgatóhelyettes is volt. A gimnáziumi évek alatt alakult ki nála a fotózás iránti szenvedélye. Leleszné Sveda Klára arról is szólt, hogy magánéletében, 1969 karácsonyán fordulat következett be, amikor is házasságot kötött kollégájával, Nagy Júliával. Huszonhat évig éltek boldog házasságban, és egymás számára biztos társak voltak. Két gyermekük született, akiket féltő gondoskodással, nagy-nagy szeretetben neveltek.
Szabó Miklóst a város fotósaként emlegetik jelenleg is a böszörményiek. 1960 óta gyakorolta ez irányú mesterségét, és 1966-tól 2006-ig a város fotósa volt. „A fotózáshoz jó szem és szív kell” - mondogatta gyakran. Szenvedélyesen fényképezett a város különböző rendezvényein. Több tízezer alkotáson dokumentálta Hajdúböszörmény négy évtizedének történetét. Krónikásként nemcsak az eseményeket örökítette meg, hanem sok hozzánk érkező személyiséget, tudóst, politikust, művészt is lencsevégre kapott. Évtizedekig a különböző névvel megjelent városi hetilap fotóriportere volt, és ő készítette Hajdúböszörmény képes híradójának felvételeit is. Az alelnök még hozzátette, hogy Szabó Miklósnak mindig voltak tervei, ez vitte előre. Hatalmas örökséget hagyott ránk. A mi feladatunk őrizni azt, és közkinccsé tenni. A rendezvény további részében ifjabb Szabó Miklós mondott köszönetét mindazoknak, akik részt vettek a tárlat létrehozásában. Kiemelte Horváth Tamás fotóművész személyét, akinek munkája elismeréseként édesapja analóg fényképezőgépét nyújtotta át. „Szabó Miklós hatalmas örökséget hagyott ránk, Böszörmény történetének több évtizedét fotókon dokumentálva. Nekünk, itt maradottaknak könnyű dolgunk van: „csak” meg kell őrizni azokat.” Fogalmazta meg volt kollégája, néhai Gargya Imre. A tárlat január 5-ig tekinthető meg a művelődési központ Hajdúsági Galériájában.
Bertalan Erzsébet
Szabadhajdú XXXII. évf. 38. sz. 2022. november 11.
