Ha a valóság hű megörökítéséről van szó, a dokumentarista fotográfiát a képalkotás legközelebbi formájának tartják. Szabó Miklós azonban több volt, mint az adott pillanat passzív megfigyelője, egyéni megérzéseivel és egyszerű megoldásaival fényképein keresztül arra kér bennünket, hogy ismerjük meg a Hajdúságot, nézzük meg közelről azt, ami a legközelebb állt hozzá: az embereket és a tájat, amelyben élt.
Humanista megközelítésével a riport- és dokumentumfotózás terén mindig méltóságteljessé tette az általa ábrázolt embereket és élethelyzeteiket. Ismerte és kíváncsi volt a témára, és sokszor évekig, évtizedekig tartó kapcsolata alakult ki szereplőivel.
Az általa használt Horizont fényképezőgép látómezője túlmutat az emberi látás birodalmán, világossá téve azt, ami elmosódott a perifériás látásunkban. Úgy örökíti meg a témát, ahogyan más fényképezőgép nem teszi, és a perspektíva legtöbbször lehetővé teszi, hogy a kép többet mondjon el egyetlen történetnél, bevonjon minket és lebontsa a néző és a kép közötti korlátot.
Szabó Miklós munkásságát változatos tematika jellemezte, így az itt bemutatásra kerülő panoráma felvételei készítése közben kihasználta a formátum által kínált lehetőségeket, legyen szó riport, dokumentarista vagy művészi képalkotásról.
A bemutatni kívánt fotói nem túl formális kompozíciók és nem is röpke pillanatképek, hanem türelmes képek a hétköznapokról. A fényképezés nem csak arról szól, hogy mi jelenik meg a képen, hanem arról is, hogy mit nem mutat meg. Ezzel a kamerával nehéz kizárni; mivel a lencse olyan sokat lát, őszintébben ábrázolja a jelenetet. A fotóin szereplő emberek gyakran egyáltalán nem tudják, hogy belekerültek a képbe. Ez egy másik munkamódszer, és más látásmódot igényel, a formátum adta lehetőségnek köszönhetően a végtelen és időtlen jelenben érezhetjük magunkat.
Szabó Miklósnak — lapunk fotóriporterének — mintegy harminc fotóból álló kiállítása vándorol a tavasz folyamán Hajdúböszörmény és Hajdúnánás üzemeiben, intézményeiben, termelőszövetkezeteiben. A tematikus anyag egységes válogatás, a hajdúsági emberről, a paraszti élet félmúltjáról, a bomló-múló tanyavilágról beszél. A kép nyelvén vall arról a kötődésről is, ami jelenünket e múlthoz kapcsolja, ami életünket és munkánkat e talajhoz köti. A képeken megjelenő eszközök, szerszámok, tárgyak önmagukban is beszédes kifejezői az idejétmúltságnak, mint ahogy az az eldobott csizma, a rozzant istálló, a használaton kívüli tárgyakat elborító fű.
Szabó Miklós kortársként a fényképezés eszközeivel, nyelvén közöl gondolatokat, ragad meg hangulatokat, érzéseket abból az emberi — tárgyi — természeti világból, mely nyomaiban ma is él, s amely két- három évtizeddel korábban meghatározója volt életünknek. De a paraszti mindennapok tárgyi világának egy-egy darabja önmagán túlmutatva egy korszak szimbóluma lehet. Egy állati erővel vontatható berena, talpfahíjas vetőgép, ritkán használt henger, rozsdaette eketaliga e világról beszél. mint ahogy ugyanerről vall egy agyondolgozott, szerszámhoz formálódott kéz, egy zárkózottságot kifejező konok tekintet, egy jellemző munkamozdulat. E kiállítás képei a környező és elmúló világ egy kis szeletét: a régi paraszti életmód, a tanyalakók világát hozza közeibe úgy, hogy közben megérezzük: az a mezei sóvirág, cickafark, bogáncs, egy szál mezei virág, egy múló életforma fájdalmas-szép, konok-kemény, soha vissza nem térő világára utal.
Szabó Miklós művészi igénnyel készült munkái egyben hiteles, meggyőző dokumentumai a város történetének, megőrizve benne néhány jellemző sajátosságát, elemét, motívumát a hajdúsági parasztok életének.
Lázár Imre
Hajdúböszörményi Termelőszövetkezetek Lapja 1978. április 19.
„E képek egyszerre emberi és kordokumentumok. Múltat, jelent őrző, hitelesítő - s az erre épülő jövőnek is emberi alapját adó - művészi igényű alkotások.” Néhai Lázár Imre polgármester így írt Szabó Miklós fotóművész és -riporter alkotásairól, akinek születése 80. évfordulója alkalmából rendeztek kiállítást az „Én városom Hajdúböszörmény” címmel.
A tárlatot október 27-én nyitották meg a művelődési központ Hajdúsági Galériájában. Az eseményhez kapcsolódóan ugyanezzel a címmel egy katalógus is megjelent, melyben néhai Szabó Miklós fotói mellett, többek között a következő gondolatok olvashatóak. „Ha a valóság hű megörökítéséről van szó, a dokumentarista fotográfiát a képalkotás legközelebbi formájának tartják. Szabó Miklós azonban több volt, mint az adott pillanat passzív megfigyelője, egyéni megérzéseivel és egyszerű megoldásaival fényképein keresztül arra kért bennünket, hogy ismerjük meg a Hajdúságot, nézzük meg közelről azt, ami a legközelebb állt hozzá: az embereket és a tájat, amelyben élt”. A tárlat megnyitóján H. Fehér Ildikó szerkesztő-riporter elöljáróban elmondta, hogy a kiállítást a Hajdúsági Múzeum hívta életre az önkormányzat és a Szabadhajdú Nonprofit Kft. közreműködésével, és az egykori fotóművész családjának segítségével. Ennek az együttműködésnek célja, Szabó Miklós hagyatékának a gondozása, közkinccsé tétele, szellemiségének méltó megjelenítése, és a művész örökségének megőrzése. A bevezető gondolatok után a zeneiskola tanárának, Kapusi Saroltának és Kiss Eszternek a műsorát hallgathatták meg a résztvevők, majd a megjelenteket Bertalan Imre, a Szabadhajdú Közhasznú Nonprofit Kft. ügyvezetője köszöntötte, aki úgy fogalmazott, nagy örömére szolgál, hogy az önkormányzat jelenleg is, és korábban is kiemelt jelentőséget, fontos szerepet tulajdonított és tulajdonít a városi események, ünnepségek megfelelő megörökítésének és archiválásának. Ezek az értékek így megőrződnek az utókornak. Tavaly év elején kezdődött el az a közös munka, amelynek eredménye ez a csodálatos tárlat. Az ügyvezető külön tisztelettel szólt Szabó Miklós családjáról, az önkormányzatról és a Hajdúsági Múzeum munkatársairól. Külön kiemelve Horváth Tamás fotóművész munkásságát. Ezt követően Leleszné Sveda Klára, az Oktatási és Művelődési Bizottság alelnöke ajánlotta a tárlatot a nagyközönség figyelmébe. Az alelnök szólt Szabó Miklós életéről és pályájáról. Többek között elhangzott, hogy szülei féltő gondoskodással, nagy-nagy szeretetben nevelték a családba harmadikként érkező, de a testvérek korai halála miatt mégis egyetlen gyermeküket. Édesapja, Szabó Zoltán köztiszteletben álló kereskedő volt Hajdúböszörményben. Az államosítás után, a város ügyvédi irodájában pénztárosként dolgozott. Édesanyja, Székely Erzsébet kitűnő háziasszonyként vezette a háztartást. A fotóművész az Egri Tanárképző főiskolán szerzett diplomát. Ezt követően közel negyven évig tanított a Bethlen-iskolában, ahol igazgatóhelyettes is volt. A gimnáziumi évek alatt alakult ki nála a fotózás iránti szenvedélye. Leleszné Sveda Klára arról is szólt, hogy magánéletében, 1969 karácsonyán fordulat következett be, amikor is házasságot kötött kollégájával, Nagy Júliával. Huszonhat évig éltek boldog házasságban, és egymás számára biztos társak voltak. Két gyermekük született, akiket féltő gondoskodással, nagy-nagy szeretetben neveltek.
Szabó Miklóst a város fotósaként emlegetik jelenleg is a böszörményiek. 1960 óta gyakorolta ez irányú mesterségét, és 1966-tól 2006-ig a város fotósa volt. „A fotózáshoz jó szem és szív kell” - mondogatta gyakran. Szenvedélyesen fényképezett a város különböző rendezvényein. Több tízezer alkotáson dokumentálta Hajdúböszörmény négy évtizedének történetét. Krónikásként nemcsak az eseményeket örökítette meg, hanem sok hozzánk érkező személyiséget, tudóst, politikust, művészt is lencsevégre kapott. Évtizedekig a különböző névvel megjelent városi hetilap fotóriportere volt, és ő készítette Hajdúböszörmény képes híradójának felvételeit is. Az alelnök még hozzátette, hogy Szabó Miklósnak mindig voltak tervei, ez vitte előre. Hatalmas örökséget hagyott ránk. A mi feladatunk őrizni azt, és közkinccsé tenni. A rendezvény további részében ifjabb Szabó Miklós mondott köszönetét mindazoknak, akik részt vettek a tárlat létrehozásában. Kiemelte Horváth Tamás fotóművész személyét, akinek munkája elismeréseként édesapja analóg fényképezőgépét nyújtotta át. „Szabó Miklós hatalmas örökséget hagyott ránk, Böszörmény történetének több évtizedét fotókon dokumentálva. Nekünk, itt maradottaknak könnyű dolgunk van: „csak” meg kell őrizni azokat.” Fogalmazta meg volt kollégája, néhai Gargya Imre. A tárlat január 5-ig tekinthető meg a művelődési központ Hajdúsági Galériájában.
Bertalan Erzsébet
Szabadhajdú XXXII. évf. 38. sz. 2022. november 11.
A Hajdúsági Múzeum
szeretettel meghívja Önt, családját és barátait
SZABÓ MIKLÓS SZÜLETÉSÉNEK 80. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL
rendezett
SZABÓ MIKLÓS
„AZ ÉN VÁROSOM / HAJDÚBÖSZÖRMÉNY”
című fotókiállításának megnyitására.
A megjelenteket köszönti:
Bertalan Imre
a Szabadhajdú Közhasznú Nonprofit Kft. ügyvezetője
A kiállítást megnyitja:
Kiss Attila
Hajdúböszörmény város polgármestere
Közreműködnek:
a Hajdúböszörményi Bartók Béla Zenei Alapfokú Művészeti Iskola tanulói
A kiállítás megtekinthető a Sillye Gábor Művelődési Központ Hajdúsági Galériájában 2023. január 5-ig, a Bocskai István tér 4. sz. alatt.