Szabó Miklós
Debrecen, 1942. október 27. - Debrecen 2012. február 13.
általános iskolai tanár, igazgatóhelyettes, fotóművész
Szülei féltő gondoskodással, nagy-nagy szeretetben nevelték a családba harmadikként érkező, de a testvérek korai halála miatt mégis egyetlen gyermeküket. Édesapja, Szabó Zoltán köztiszteletben álló kereskedő volt Hajdúböszörményben. Az államosítás után a város ügyvédi irodájában pénztárosként dolgozott. Édesanyja, Székely Erzsébet kitűnő háziasszonyként vezette a háztartást. Miklósnak volt kitől örökölnie városunk szeretetét, hiszen szülei Böszörmény kulturális életében aktívan közreműködtek.
Az általános és középiskolát Hajdúböszörményben végezte. A gimnáziumi évek alatt alakult ki az egész életét betöltő hobbija: a fotózás iránti szenvedélye. Érettségi után egy évig dolgozott, majd 1962 szeptemberétől az Egri Tanárképző Főiskola biológia-földrajz-mezőgazdasági ismeretek szakos hallgatója lett. 1966-ban szerzett diplomát. Mindenáron itthon akart elhelyezkedni. 1966. augusztus 1-jétíl a Mezőgazdasági Gépészképző Szakiskolában kapott állást, majd ez év október 27-én, szinte születésnapi ajándékként a 3. sz. (ma Bethlen Gábor) Általános Iskola kinevezett tanára lett. Ebben az intézményben dolgozott 40 éven át 2006 márciusáig, a nyugdíjba vonulásáig. Szerette a tanítványait, az iskolát. Szerencsés embernek mondhatjuk, hiszen főhobbija a munkája volt. Pedagógiai tevékenységében a tanulócentrikus szemlélet és az önálló tananyag-feldolgozás, a munkáltatva tanítás érvényesült. Számtalan bemutató tanítást tartott, főként földrajzból, melyeken népszerűsítette az akkor még kevésbé elterjedt audiovizuális eszközök használatát. Osztályfőnökként is önállóságra, az életre nevelte diákjait. Emberségének köszönhetően tanítványai szerették „Micu bácsit”. Nem volt rá jellemző a túlzott szigorúság, arra volt kíváncsi, hogy mit tudnak a nebulók.
Magánéletében 1969 karácsonyán fordulat következett be, amikor is házasságot kötött kartársnőjével, Nagy Júliával. 26 évig éltek boldog házasságban, és egymás számára biztos társak voltak. Két gyermekük született, akiket féltő gondoskodással, nagy-nagy szeretetben neveltek. 1971-ben Miklós érkezett a családba, aki elismert sportfotoriporter lett. Édesapja rendkívül büszke volt rá, hiszen számos országos szintű fotópályázaton díjazták nagyszerű képeit. 1977-ben született Judit. Ő ma több nyelven beszélő külkereskedő.
Szabó Miklós életében a család volt a legfontosabb. Nagyon szerette a feleségét, aki az ő sokirányú tevékenységéhez stabil hátteret biztosított. Rajongott a gyerekeiért, és imádta az unokáit. Alapvetően optimizmus hatotta át egész lényét. Elkeseredve, lelkileg összetörve 1995-ben láttuk, amikor elvesztette hőséges társát, a feleségét. Hamarosan új célokat tűzött maga elé, szerteágazó, sokszínű munkájába menekült.
A tanításon kívül sok mindent vállalt az iskolában. Ő volt évtizedeken át az órarend összeállítója. Örökös tűzvédelmi felelősként, hosszú évekig KRESZ-szakreferensként is tevékenykedett. Az iskolai nyári táborozások is az ő nevéhez főződnek. Közel 40 éven át volt szervezije és irányítója a gyerekek nyári programjának. Az ország különbözi tájait ismertette meg az igen népszerű táborozások során. Kitőnő szervezőként bonyolította le a kartársak közreműködésével a honvédelmi napot, a „Madarak és Fák Napjának” eseményeit.
Osztályait nagyszerű közösséggé formálta. A szülőkkel jó kapcsolata volt. Hívó szavára sokan dolgoztak közülük az iskoláért. KRESZ-vetélkedőket állított össze és vezetett a családok számára. Fontosnak tartotta, hogy az iskola ne csak munkahely legyen tanuló és pedagógus számára, hanem jól is érezzék magukat „második otthonukban”. A közösséggé kovácsolódás érdekében jó hangulatú rendezvényekre invitálta a tantestület tagjait és hozzátartozóikat. Az izgalmas játékokat, vetélkedőket vacsora, tánc, beszélgetés követte. A tantestületi összejöveteleken kívül kirándulásokat szervezett az ország szép tájaira, illetve külföldre is. Jó humorú emberként ismertük. Ki ne emlékezne a tanítás utáni jóízű beszélgetésekre, a tréfákra, melyeknek ötletgazdája, megvalósítója is ő volt!
Sportrajongásáról mindannyian tudtunk. Feleségével együtt nagyon sokat tett azért, hogy a Bethlen Gábor Általános Iskolában sporttagozat működjön. Ő szervezte meg a Tempo DSE-t iskolánkban, melynek éveken át az elnöke volt. Sakkversenyeket szervezett és bonyolított le a diákok körében. Tevékeny része volt a város sportéletében is. Ő lett a „Fedett Uszoda Alapítvány” kuratóriumának elnöke. Sok mindenkit győzött meg arról, hogy támogassa a városi uszoda megépítését. Tőle származik a „Szeresd a várost!” városi futóverseny ötlete. Ezt a sporteseményt a Bethlen Gábor Általános Iskola testnevelői rendezik szeptember 13-án, a város napján.
Szabó Miklós ízig-vérig lokálpatriótaként élt szeretett városában. Hajdúböszörmény jelentette számára a világ közepét. Csak ebben a városban tudta elképzelni az életét, ebben a városban, amelyért oly sokat tett élete során. Jellegzetes ízű tájszólása sokunk fülében itt cseng még ma is.
A város fotósaként emlegetik jelenleg is a böszörményiek. 1960 óta gyakorolta ezirányú mesterségét, és 1966-tól volt 2006-ig a város fotósa.
„A fotózáshoz jó szem és szív kell” - mondogatta gyakran. Szenvedélyesen fotózott a város különbözi rendezvényein. Több tízezer fényképen dokumentálta Hajdúböszörmény négy évtizedének történetét. Krónikásként nemcsak az eseményeket örökítette meg, hanem sok hozzánk érkező személyiséget, tudóst, politikust, művészt is lencsevégre kapott. Az elmúlt évtizedek során különbözi címmel megjelent városi hetilap fotóriportere lett, és ő készítette a városképes híradójának fotóit is. A városról megjelent albumok, különbözi kiadványok őrzik igényes felvételeit. Figyelemmel kísérte A Hajdúsági Művésztelepre érkező magyar és külföldi művészek munkáját, és megörökítette őket alkotómunkájuk közben. Sokukkal barátságot kötött, a legmélyebb kapcsolatot Csizmadia Zoltán festőművésszel alakította ki.
Fogékony volt a régi Böszörmény megmaradt emlékei iránt. Érzékeny művészlélekkel fordult a régi paraszti világ megmaradt emlékeihez. Járta a városkörnyéki tanyavilágot, beszélgetett az ott élőkkel, felvételeket készített életkörülményeikről, használati eszközeikről. A tanyasi élet emlékein kívül kedvencei közé tartoztak a városunkban fellelheti különleges kilincsek. Már nyugdíjasként, segítséggel bebarangolta a régi temetőket, megörökítette a híres böszörményi emberek elmúlásra ítélt síremlékeit. Hatalmas művészi fotóanyagából számos önálló kiállítást rendezett. Hajdúböszörményben több alkalommal is, Debrecenben szintén, de bemutatkozott Újrónafin, Tiszaújvárosban és Budapesten is. Két fotópályázaton nyert kiemelkedő díjat: Túrkevén nívódíjat kapott emberábrázolásáért, a Hajdú-Bihari Napló egyik pályázatán pedig a fődíjat érdemelte ki.
Munkahelyén vezetői mindig elismerték a város érdekében folytatott tevékenységét, hiszen pedagógusi munkáját is jól végezte. 1991-ben 3 hónapig megbízott igazgatóként irányította a Bethlen Gábor Általános Iskolát, 1992. január 1-jétll pedig mint igazgatóhelyettes segítette Lengyel Istvánné igazgatónő munkáját nyugdíjba vonulásáig.
A 2006-os esztendő súlyos betegséget hozott Szabó Miklós életébe. A két rettenetes operáció után mozgása korlátozottá vált, de iszonyatos akaraterővel újra megtanult járni. A megváltozott körülmények ellenére megtalálta élete értelmét, megszervezte maga körül a világot. Ebben segítségére voltak a gyerekei a párjukkal együtt. Bár távol élnek, mégis napi szinten tartották a kapcsolatot édesapjukkal, és ha szükség úgy hozta, azonnal megérkeztek hozzá. Gyakran jöttek haza, és Ő hazai ízekkel fogadta a családját. A sors két csodálatos unokával ajándékozta meg, akik nagyon szerették „papát”. Ő pedig rajongó imádattal vette körül az apróságokat. Nyitott volt a külvilág iránt, tartotta a kapcsolatot az ismerősökkel, a barátokkal. Kirándulásokat szervezett, programokat állított össze. Ezekre a kirándulásokra mindig sokan jelentkeztek, hiszen az általa összeállított útvonal gazdag látnivalót ígért.
Értelmet adott mindennapjainak az az óriási munka is, melynek során rendszerezte 40 év fotóit. Rendszerezte és mintegy örökségként albumba helyezte ezt a hatalmas, több tízezerre tehető anyagot.
Halála hirtelen jött, váratlanul ért mindannyiunkat, akik szerettük és tiszteltük őt. Egy rendkívül tartalmas, sokszínű életpálya zárult le 2012. február 13-án.
Gargya Imre volt tanítvány és kolléga méltatójából idézek:
„A barátok, az ismerősök, a tanítványok, az egykori kollégák számára is olyan ember volt, aki értékeket hordozott és közvetített. Fontosnak tartotta mások számára is megmutatni azokat a kincseket, amelyeket többnyire csak az ő szeme vett észre. Szabó Miklós élete és pályája mindannyiunk számára példa lehet. Magasra állította a mércét. Hetvenedik születésnapján már nem lehet közöttünk. Csak emlékünkben idézzük magunk elé alakját és hamiskásan mosolygó tekintetét.”
Kitüntetései:
Források:
Volt kollégája, Zohány Margit
In: Padagógusok arcképcsarnoka 2012. 281. p.
